ÉVSZAK A MŰVÉSZETBEN

2020. december

Írta: Varga Csenge

A tél évszaka külsőleg is és biológiailag is megváltoztatja a környezetünket, benne minket is. Kicsit lassabbra vesszük a tempót, pihenünk, közelebb kerülünk a családhoz, szeretteinkhez. A téli időszakról mint jelenségről először a hidegre, havazásra és karácsonyra asszociálhatunk. Azonban mint szimbólum mást is takar, és ha észrevesszük ha nem, hatással van ránk. De mégis miért? Mit hoz magával a tél, és ez a változás, hogyan hat a művészekre, általuk hogyan nyilvánul meg a művészetben?

Ha a szimbolikát vesszük a hideg időszak nyugalmat, csendet, negatív oldalon pedig akár durvaságot, bánatot és halált is jelenthet. Valaminek az elmúlását, búcsúztatását sugallja és mint ahogy a fák vörös levelei lehullanak ősszel, úgy a mi lelkivilágunkban is változás történik. Jellemző ilyenkor, hogy kicsit magunkba fordulunk, elgondolkodunk, visszaemlékezünk boldog pillanatokra, akár az évben történtekre akár korábbiakra.

Persze ez nem azt jelenti, hogy mély szomorúságba kell esni, hiszen télen van karácsony is, ami az egyik legszebb ünnepe az évnek. Ilyenkor a családdal összeülünk a karácsonyfa előtt és forró mézeskalács illatban mosolyt csalunk szeretteink arcára. Emellett ha szerencsések vagyunk, még a hó is esik és a meleg házból figyelhetjük a hulló fehér pelyheket. Játszunk, eszünk, nevetünk és együtt vagyunk. Nekem ezt jelenti a karácsony.

Azonban ez a fajta kettősség teszi igazán különlegesen romantikussá ezt az évszakot. Mert egyszerre sírunk és szeretünk, egyszerre meghal, elmúlik valami, de újjá is születik. És ezért jelenik meg sokszor ez a kettősség a művészetben is.

Téli jelenet a befagyott csatornán

Everen Maxwell

1620

Maxwell talán nem olyan ismert mint Rembrant vagy Vermeer, de a Holland Arany korban egy festő sem ábrázolta olyan érzékenyen és pontosan a század legdermesztőbb telét mint Maxwell. A süketnémán született festő gyerekkorában megtanult korcsolyázni és később a téli képek specialistája lett, amit gyűjtők vásároltak fel festmények és nyomatok formájában. Mint a legtöbb téli festményén ezen is brilliánsan megfigyelhető az egy pontos perspektíva, emellett történelmileg fontos titkokat árul el. Mint, hogy milyen volt az akkori holland viselet, hogy közlekedtek az emberek a jégen és  még azt is, hogyan szórakoztak és milyen eszközöket használtak. Biztosan mindenki érzi, milyen csodálatosan lágyítja és melegíti a hideg telet a többeken viselt rozsda és okker színű ruházat, és a képet lebegésben tartó derengő meleg fény.

Vadászok a hóban

Idősebb Pieter Bruegel

1565

Mivel a téli jelenetek festése technikailag nehezebb feladat, a nyugati művészetben ritkának számított a korai reneszánsz előtt. Bruegel 6 téli festményéből az egyetlen megmaradt a Vadászok a hóban. A mérhetetlenül részletes alkotás hatalmas váltást jelentett az akkori európai tradícióra, ahol a tél mindig szimbolikus, mély jelentéssel bíró fogalomként volt beállítva. Ezzel szemben a kép kivételesen világi. Egy mindennapi jelenetet vetít a szemünk elé, ahol az emberek vidáman korcsolyáznak, hokiznak, de a vadászat rosszul sikerült. A kopók kimerültek, a vadászok testtartása bánatos és a hátukon is csak egy rókát cipelnek.

Négy évszak: Tél

Francois Boucher

1755

Ez az allegória a téli időszakról tipizálja a legjobban a 18. század rokokó stílusát. Ahelyett, hogy a téli tájat mutatná be, vagy az agrikultúrát a háttérben, Boucher egy szerelmes  párt ad, akik éppen egy aranyozott szánnal haladnak el előttünk. Azonban a szőrme ellenére is, a női figura ruházata határozottan nem az éghajlathoz illik. A kép Madame De Pompadour kérésére készült aki hivatalosan XV. Lajos szerelmese volt. A kép kivételes alakja azt sugallja, hogy valószínűleg egyik rezidenciájának ajtaja fölé akasztották.

A jég tengere

Caspar David Friedrich

1824

A német festészet egyik legnagyobb romantikus festője, Caspar David Friedrich téli festménye a HMS Griper hajótörését ábrázolja. A brit hajót az északi sark felkutatása céljából vezetett expedícióra indították el. A képen a jéghegy mellett abszolút eltörpül a hajó, olyan akár egy sírkő, már-már nem is akadály. Mint a festőtől általában itt is azt láthatjuk, hogy a természet felülkerekedik minden emberin. Egyszerre hatalmas és talán rémisztő és veszélyes is, de mindig teljesen más a mi megszokott világunktól.

Téli Tájkép

Wassily Kandinsky

1911

Kandinsky már pályája elején kifejlesztette a szín teóriát, ami a színeknek szinesztetikus, szinte misztikus erőt ad bizonyos tónus kombinációknak. A kép egyike azoknak a figuratív festményeinek amiket azelőtt készített, hogy teljesen az absztrakt stílusra váltott volna. Ezen a hóval borított kisvárosi tájképen a sárga ég hintve van egy kis zölddel és fehérrel, az út a házhoz rózsaszín és a hegyoldal improvizált ecsetvonások.

Kandinsky misztikus tele az, mely színeiben szimbolizálja, és tükrözi a télhez kapcsolódó benső érzéseinket.

Ezekkel a képekkel kívánok mindenkinek békés, meghitt és csodálatos telet.